Szünetben elindultam a szekrényemhez. A suli folyosója világos volt, és széles. A fiúk rohangásztak, röhögtek, és ordibáltak. A lányok halkan cseverésztek, pletykáltak. Én a barátnőmet kerestem, valamint a cuccaimat akartam betenni a szekrénybe. Hosszú egyenes vörös hajam lebegett utánam, és megigazítottam a napszemüvegemet, amit feltoltam a fejem tetejére. A folyosó végén megpillantottam a magas, erős, és nem utolsó sorban jóképű Bradet és a bandáját. Tudtam, hogy bejövök Bradnek. Ahogy jobban megnéztem, a fiúk Mandy körül álltak. Elkezdtem futni feléjük. Brad sajnos igazi rosszfiú volt és kiszúrta szegény Mandyt. Mindig piszkálta a lányt, hogy miért, azt nem tudtam soha. Mandy volt a legjobb barátnőm, noha a sulis szavazásokon engem szavaztak meg a legmenőbb lánynak. Ezzel sose hencegtem. Mandy kimaradt ezekből a szavazásokból, mert nem volt jó alakja, nem volt ugyan kövér. Szép lány volt. Haja barna,göndör volt,nem túl extra, viszont a szemei mindenkit elvarázsoltak, aki belenézett: barna, okosságot, kedvességet tükröztek, nem ártana senkinek. Nem tartozott a menők közé, nem is mindig a legdivatosabb ruhákat hordta, de a legjobb barát volt, ebben biztos voltam.
-Mi van kislány, mi az, hogy nem adod ide a házit?-kötekedett Brad, és Mandy felé lépett.
-Bradley Roberts, takarodj a dolgodra!-löktem el a fiút. -Miért nem csináltad meg? Hagyd Mandyt békén, megértetted? Vagy különben megnézheted magadat!-mondtam határozottan, ellenmondást nem tűrő hangon. Brad rámnézett, és odébblépett.
-Jól van.-nevetett rám.-De csak mert te kéred! Gyertek fiúk! Szia Clarry, az edzésen találkozunk!-intett Brad, és otthagytak minket. Végre beszélhettem Mandyvel.
-Idióták!-szóltam.-Ne foglalkozz velük, csak riogat, de nem bántana! Minden rendben, ugye?-kérdeztem. Mandy sápadtan bólintott.
-Persze. A házit akarták lemásolni, de nem adtam nekik oda. Brad haverja, Alex ki akarta venni a kezemből, akkor viszont Bradley leállította. Azt mondta neki, hogy ő akarja elszedni tőlem. Alex akár erőszakkal is elvette volna, láttam a szemében!-mesélte Mandy.
-Jól van, gyere, a szekrényemhez indultam. Te is jössz a meccsre?-kérdeztem.
-Nem. Először is ott lesz Brad, amit leszarok, másodszor meg megígértem a tesómnak, hogy elmegyek vele,meg a haverjaival biciklizni.
-Ja értem.-bólintottam.Elindultunk, hogy betegyük a könyveinket, majd mentünk haza. Félúton Marc csatlakozott hozzánk, Mandy testvére.
-Mizu csajok?-érdeklődött.-Clarissa,van valami dolgod délután?
-Aha, megyek edzésre. De nektek jó bicózást! Sziasztok!-kiáltottam, és hazafelle fordultam.
*Mandy szemszöge*
Felmentem a szobámba,mert volt még egy órám indulásig. Felkaptam magamra egy rövid farmergatyát, és egy piros pólót. Átgondoltam azt, ami a suliban történt. Hallottam,ahogy Brad azt mondja, hogy nem eshet bajom, mert Clar barátnője vagyok. Tudom, hogy nagyon oda van Clarryért. Clarissa irtó csinos lány, nem úgy, mint én.
-Mandy, indulnánk!-ordított fel Marc. Lerohantam a lépcsőnkön, majd előszedtem a biciklimet. Aztán megpillantottam egy helyes fiút. Mi van Mandy Scott, csak nem bejön neked? Kérdeztem magam. Köszöntem nekik, a bátyám meg bemutatott nekik. Azt mondta, jön egy lány is, de nem láttam.
-Vanessa mégsem ért rá.-nézett rám a helyes Shane. Én bólintottam, kicsit csalódott lettem; ezek szerint Vanessa Shane csaja lenne? A srác mintha olvasott volna a gondolataimban, így szólt:-Vani a hugom.-és megnyerően mosolygott.
*Clarissa szemszöge*
A focipályánál voltam a kis pon pon lány ruhámba. Hosszú szempilláimmal igézően pislogtam a focis fiúkra, dobáltam a hajam, és ugráltam. Szórakoztam velük, igazából csak Bradnak csináltam volna. Habár neki fölösleges lett volna, úgyis oda volt értem. A srácok mosolyogtak rám, és fütyültek. Élveztem, ahogy figyelnek. Az edző megérkezett, és elkezdtek gyakorolni. Brad a legjobb játékosok közé tartozott, és most is csúcsformában volt. A végén, mielőtt elment volna zuhanyozni, odaintett magához.
-Nincs kedved sétálni?-nézett a szemembe.
-Nem is tudom...-kezdtem, csak hogy idegesítsem. Persze, hogy igent fogok mondani!-Még lenne dolgom, nem is kevés... És amit ma Mandyvel csináltatok, azután nem hiszem.
- Jó, elismerem, nem kellett volna olyan durván beszélnünk vele. De akkor nem gondolkoztam.-mormogta.
-És holnap első dolgod lesz mindenki előtt bocsánatot kérni tőle!-szabtam a feltételeket.
-Mi van?-kérdezett vissza idegesen. Én csak bólogattam.
-Ahogy mondtam. Ebben az esetben elmegyek veled! De meg kell ígérned!
-Megígérem!-állította Brad, és a szívéhez emelte a kezét.
-Oké, mehetünk! Még én is átöltözök! Siess!-kiálltottam, ugyanis már az öltöző felé szökdeltem. El kell mondanom, hogy mindig imádtam a hajam, mert így feltűnő jelenség voltam. A fiúk is oda vannak érte. Most is mögöttem lebegett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése